Romantikus mesék legendája
Lehet, hogy szerettél volna ha ismertél volna.Ha ismerted volna a gondolataimat.
Ha végigsétáltál volna az álmaimon, és az emlékeimen.
Igen, lehet hogy szerettél volna. Ha csak rászántad volna az időt.
Valamikor réges-régen egy álmokból szőtt világ veszett a mesék homályába, különleges legendaként susogva az elfeledett békéről, s jóról, mely a négy elem harmóniájában virágzott. A világ szép volt és fertőtlen, tündérek járták kacagva az erdőket, nimfák éneke visszhangzott a vízpartokon, s angyalok óvták a földi teremtményeket.A legenda úgy tartja, volt egy angyal, kinek szíve megkeseredett társait figyelve. Nem értette, miért segítik a föld népeit és pazarolják rájuk bölcsességüket, amikor uralhatnák is a világot. Eldöntötte, nem nyugszik, amíg nem hajtja igába az embereket, törpöket, s minden más lényt is. Gonoszsága teljében megalkotta a Pokol Példázatának könyvét, minden rossz bölcsőjét, mely megfertőzte a lelkeket, akik a kezükbe vették.Az angyalok elkeseredetten próbálták fenntartani a békét, szívük nem tűrte a fertőt, ami felütötte a fejét, de nem is tudtak harcolni ellene. Törzsek háborúztak s népek idegenedtek el egymástól, a nimfák az erdőkben leltek menedékre, az angyalok a felhőkre húzódtak, s onnan nézték az ember csatározásait, melynek semmi sem vetett véget. Végül létrehozták az Angyali útmutatót, melybe beleszőtték a fény világosságát, a tűz melegségét, a levegő vidámságát, a föld gondosságát és a víz életadó erejét; ha valaki megérintette a könyvet, békesség töltötte el, s elfeledkezett a rosszról, mi a lelkében gyökerezett.Évezredek merültek feledésbe, de a föld bölcsőjében a fény és a homály még mindig csatározik egymással, képtelenek felülkerekedni a másikon. Az útmutatók az Élet Kódexévé egyesülve belevesztek a világba, s már csak a regék emlékeznek rájuk…
2011. november 19., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Banner
